Tajvan

Avagy Republic of China. Szóval akkor melyik is az igazi Kína? Ezt próbáltuk meg kideríteni a félévközi szünetben, amikor is Tajvanon töltöttünk 12 napot. A gépünk Taipei-be érkezett, én mégis egy kicsit Rómában éreztem magam. Itt van ugyanis a világon az egy főre jutó legtöbb robogó! Az utakon meg nem biciklisáv, hanem robogósáv van! És általában az utca szélére sem kell kordon, az létrejön magától, robogókból.


Amikor megérkeztünk, a kínai újév előestéjén, akkor Taipei már elég csendes volt, mindenki elment vidékre, a rokonokhoz. Így a Nemzeti Múzeumba való bejutásért sem kellett nagy tömegekkel megküzdenünk. Ez a múzeum egyébként a világ öt legfontosabb múzeuma között szerepel. Nem csoda, amikor a Kuomintang (a nacionalista kínai vezetés) a második világháború után Tajvanra menekült, akkor magukkal hozták az összes Kínában fellelhető műremeket is. Hát, meg kell hagyni, nagyon szép porcelán-vázák voltak kiállítva.

A következő állomás a Chiang-Kai-Sek emlékmű volt. Ő egyébként olyan Tajvannak, mint Fidel Castro Kubának. A szobra kapott egy óriási házat, meg egy még nagyobb teret.


Itt található a nemzeti színház is, grandiózus, de impozáns.


Az óév utolsó napján aztán már tényleg csak szellemek és üres buszok cikáztak a városban, mindenki mindent bezárt, így aznap este már csak kívülről csodálhattuk meg a világ legmagasabb épületét, a Taipei 101-et. Azért amit láttunk, az nekem tetszett!


Újév első napján kora reggel vonatra szálltunk, és meg sem álltunk az egyik legszebb nemzeti parkig, a keleti parton lévő Taroko-szorosig. Ezen a részen az egész hegység gyakorlatilag márványból van, így hát a víz ugyan ki tudott mosni egy-egy völgyet, de a völgy fala ezután is rendkívül meredek maradt, nem omlott be. Néhány helyen a szoros akár 200 méter mély is lehetett, de a szemközti völgyfal csak 20 méterre volt!


Tajvan egyébként nem egy veszélytelen terület, igen gyakoriak a földrengések, és nyáron a tájfunok is eléggé megtépik a vidéket. A természet erejének sokhelyütt láttuk nyomát.


Itt voltunk még egy olyan barlangban is, ahol a barlangon belül volt a vízesés! Illetve gyakorlatilag a barlang tetején lévő repedéseken keresztül ömlött be a víz. Úgyhogy esernyővel kellett (volna) odabenn mászkálni (ha lett volna nálam esernyő. Így inkább jól eláztam. :) )


Másnap a keleti parton, a Csendes óceán mentén buszoztunk végig, egy látványos, sziklás, szerpentines úton.

Még megmártóztunk egy kellemes gyógyvizes fürdőben, majd vonatoztunk pár órát, míg Tajvan második legnagyobb városába, Kaoshiung-ba érkeztünk. Ez valaha egy nagy ipari város volt, közepén egy súlyosan szennyezett folyóval, de rájöttek az itt lakók, hogy ez így nem jó, elkezdték nem szennyezni a környezetet, kitakarították a folyót, és elnevezték Love River-nek. Dióhéjban. Egy romantikus sétára tényleg ideális lett!


A környéken volt még egy kb. 5 Pannonhalma méretű templom-komplexum, az újévi ünnepségek miatt sok-sok turistával, és rengeteg Buddha-szoborral.


Meglátogattunk egy sárvulkánt is, ami éppen nem akaródzott kitörni, úgyhogy mi csak egy nagy malacólhoz hasonló dagonyázóhelyet láttunk, amiben gyerekek játszottak a sárral.

De filmen azért elég látványos volt.


Estére Tainan-ba, a régi fővárosba érkeztünk, aholis azzal fogadott minket két hátizsákos turista, hogy a város megtelt, ők 5 órája kerestek szállást, és a 25 bejárt vagy felhívott hotelben egyetlen szabad szobát sem találtak. Szerencsémre a Kati nem ijedt meg a hírek hallatán, és a harmadik általunk meglátogatott szállodában sikerült kialkudnia egy staff-szobát (kb. ahol a takarítónő tartja a tisztítószereket), ahol ugyan velünk együtt aludt egy-két csótány is, de legalább volt tető a fejünk fölött!


Másnap bejártuk a város összes (és jelentős számú) műemlékét és templomát, láttunk fesztivál-jellegű ünnepségeket, és voltunk két, még a hollandok által épített erődítményben is. A háttérben látható a nagyágyú.


A két erőd már a város szélén, egymástól viszonylag messze volt, és az első erődből kijövet a második zárásáig már csak 1 óra volt hátra, így stoppolnunk kellett.

Ez a két szimpatikus úriember pedig felvett minket, és ők valami különös okból még a forgalomtól egyébként lezárt hídon is átmehettek velünk. Biztos az a piros-kék villogó volt az oka. Én is kérek egyet!

22-én utunk legmagasabb állomására érkeztünk, 2200m magasra, az Alishan nemzeti parkba. Ide egy spéci erdei kisvasút visz fel, amiben többnyire elől ül a vezető, és rádión diktálja be a hátul lévő mozdonynak, hogy mit csináljon.


Itt fenn a hegyen már nagyon hideg volt, este 6 fok, napközben meg max. 14. Azt hittük, hogy itt majd nagyot fogunk kirándulni, de csalódnunk kellett, az összes túraút tökéletesen le volt kövezve, mintha a belvárosban sétálna az ember. Tehát nem sikerült összesároznunk a cipőnket.
Ezen a területen valaha óriási, több mint 1000 éves, és akár 5m átmérőjű fák nőttek, amíg a japánok ki nem vágták őket. Azért a gyökerek meg a tönk még látszik.


Ez a terület egyébként tavasszal népszerű, amikor a (japánok által betelepített) cseresznyefák elkezdenek virágozni. Most még csak egy-egy fa volt jó hangulatban.


Másnap reggel megcsodáltuk még a napfelkeltét, majd tovább indultunk az ország legnagyobb (de azért a Balatonhoz képest nevetségesen kicsi) tavához.


A Sun Moon (nem pedig monszun) tónál végre tudtunk egy kicsit pihenni, kirándultunk is egy kicsit, meg művelődtünk is. Az időjárással végig szerencsénk volt, itt volt az egyetlen igazán esős napunk.


Taipeibe visszatérve hétfőn még sorra kerítettünk két fontos állomást, egy gyógyfürdőt, ahol kedves öregurak társaságában megáztattuk utazástól fáradt végtagjainkat, és a Taipei 101-et!


A Taipei 101, a világ legmagasabb épülete 2004-ben készült el, 508 méter magas, és meglepő módon 101 emelete van. A látogatóknak ugyan fizetni kell, viszont cserébe az épület legmagasabb lakott szintjére, a 89. emeletre mehetnek fel, és onnan élvezhetik a panorámát.

Természetesen itt van a világ leggyorsabb liftje is, ami erre az emeletre 37 másodperc alatt ér fel, és a csúcssebessége 60 km/h!

Ezen kívül van egy még magasabban, 390 méteren lévő tetőterasz is, ahol kezet lehet fogni a kedves és mosolygós (lehet hogy az arcukra fagyott?) ablakpucoló bácsikkal!


Nem mellesleg azt kétes értékű dicsőséget is elmondhatom magamról, hogy voltam a világ legmagasabb épültének legmagasabban lévő vécéjében is! Íme:


Összességében jó volt a kirándulás, nem hittem volna, hogy a mikrocsipek és elektronikai bizbaszok hazájában ilyen természeti ritkaságokra bukkanunk. Habár utunk során végig szinte teljes analfabétizmussal küzdöttünk, mivel majdnem minden kizárólag kínaiul volt kiírva, és a helyiek nem nagyon beszélték az angolt, azért nem haltunk éhen, és az Activity játékban szerzett mutogatós tapasztalatainkat remekül tudtuk kamatoztatni! :)

Tajvan – 12 nap: 100 000 Ft
Repülőjegy: 50 000 Ft