Szingapúri ősz

Szingapúrban is beköszöntött az ősz.
Egyik reggel, talán kedden, mikor húztam fel a redőnyöket, meglepve tapasztaltam, hogy a látótávolság odakint erősen lecsökkent. Mintha köd telepedett volna a tájra. A ködnek ugye két előfeltétele van: legyen magas a levegő páratartalma (hát ezzel itt nincs gond), és legyen hideg. Nos, ez utóbbival akadnak problémák. Egyrészt én 10-11 körül szoktam kelni, amikor azért már egy pár órája süt a nap, másrészt este se megy 26-27 fok alá a hőmérő higanyszála. Tehát gyanús volt az eset. Valami bűzlött… És pontosan, egy füstfelhő közepén voltunk.


Az ősz ugyanis, mint kiderült, hagyományosan az indonéziai erdőégetés időszaka. Szumátra szigetén a parasztok ilyenkor gondolják azt, hogy ideje lenne kicsit megnyirbálni az esőerdő területét, és új ültetvényeket telepíteni. Így hát minden falu kollektíven kivonul egy csendes tisztásra, és egy kellemes hétvégi piknik keretében elszórnak néhány cigarettacsikket (nagyon olcsó!) meg kilocsolnak egy kis benzint (még olcsóbb!). Aztán egész délkelet-ázsia megszívja egy-két hétig. Ilyenkor a tenisz vagy a foci különösen káros az egészségre.


No, ha már bent kellett maradnom a szobámban, akkor gondoltam kidekorálom egy kicsit. Csütörtökön volt a Discover Europe („Fedezd fel Európát”) nap egy másik egyetemen, és a követség kérte, hogy segítsünk reklámozni az országot. Szeretem ezeket a kiállításokat, remek posztereket lehet szerezni. Na persze nem feltétlenül Magyarországról. De itt van például 10 000 szál tulipán Hollandiából. (Egy helyi lány szerint a tulipán legszebb színe a kék. Tuti nincs kertjük.). :)


Vagy itt van például a messzi Finnország, vadregényes tájaival. (Ajánlom Dávidnak, aki jelenleg ott tanul, de még nem olvassa a blogomat. Remélhetőleg ezután majd fogja.)


Avagy mondhatnám azt is, hogy minden reggel egy osztrák hegyi patak mellett ébredek.


Garantáltan friss, hegyi levegő!

De ez a hónap szerencsére nem csak a füstről híres. A muzulmánok ugyanis most tartják a böjt hónapját, a ramadán-t. Ez szerintem nagyon szigorú, nappal (tehát amíg fent van a nap) nem ehetnek és nem ihatnak semmit! Szerintem a nem ivás a legnehezebb követelmény, főleg ilyen körülmények között. Érdekes módon mivel a muzulmán ünnepek a holdnaptárhoz igazodnak, ezért minden évben 4-5 napot csúsznak az események. Így egy hosszabb időszakot tekintve van, amikor nyáron, és van, amikor télen van a böjt. Mindez szombaton derült ki, amikor elvittek minket a Ramadaan Bazaar-ba, vagyis a mohamedán (kínai)piacra.


Egy songkok-ot én is felpróbáltam, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a legjobb, ami valaha a fejemen volt. Mindenesetre sokan lefotóztak.


Természetesen a vacsorát sem hagyhattuk ki, (mert hogy meg voltunk hívva). Egy nagy sátorban voltunk, egyik oldalon a nők, másikon a férfiak. Pontban 18:56-kor mindenki nekiállt enni, és érdekes módon rajtunk kívül mindenki kb. öt perc alatt végzett. Lehet, hogy éhesek voltak?


Végül a nép elvonult imádkozni, a szervezők meg beinvitáltak minket egy terembe, és tartottak egy kis kulturális előadást. Pl. arról, hogy az ízvilág is mennyire változik, hogy az öregek mindig csak rizst esznek, a fiatalok meg már jobban kedvelik a szendvicseket. Meg hogy nem kötelező hordani a fejkendőt (csak Szingapúrra igaz!), de ha valaki úgy dönt, hogy hordja, akkor annak egész életében hordania kell.


A szombat este persze nem fejeződött be ennyivel, elmentünk a Ministry of Sound diszkóba. Vagy mondjam inkább, hogy a Lamborghini-szalonba?


De volt itt még Lexus luxus-terepjáró, meg utcai versenyautó is. A belépő kicsit borsos volt, de a közönség mindenért kárpótolt. ;)

Néhányan esetleg azt gondolhatják, hogy ennyi szórakozás után már azért tanulnom is kellett kicsit, és nem tévednek! De megtaláltam a módját, hogy a kellemeset összekössem a hasznossal. Itt ugyanis a konditeremben is van vezeték nélküli internet! Így hát két sorozat bicepsz között kellemesen megtarthattam az online megbeszélést a csapattársakkal. :)

A Kati úgy döntött, hogy a hétfői főzőversenyt sem hagyhatjuk ki. Most aztán megmutatjuk… egy túrós csuszával.


Hogy is van ez? Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk! :) Hja, alapanyagot találni szinte lehetetlen. Valaki tudja, hogy Magyarországon kívül hogyan hívják azt a tejterméket, amit mi csak tejfölként emlegetünk? Három különböző márkát próbáltunk ki, kettő tejszín volt, egy meg kefir. De az legalább finom volt. Ja, és persze a túró sem igazán túró. Legközelebb szerintem maradunk a tejberizsnél. :)

Addig is, egyetek egy jót a nevemben is!

Gabi