Használjatok napkrémet...

... az ápolja és védi a bőrt. Nem vagyok egoista, úgyhogy kezdjük rögtön velem: Ez én vagyok, vasárnap este:

Figyeljétek meg a vörös foltok mellet a fehéreket is! Ugye egyet sem láttok? Hát igen, itt sem árt napkrémet használni, ha napozik az ember. De hogy is jutottam idáig?

Még szerdán voltam a magyar nagykövetségen, hogy bejelentkezzek, meg hogy el tudjanak érni, ha valami rendezvényt szerveznek. A nagykövetség a belvárosban van, az egyik nagyon magas felhőkarcolóban:

Ja, ugye mondtam már, hogy a baloldalon mennek? És az eső is minden nap esik; teljesen olyan, mint Angliában. Csak egy "kicsit" párásabb a levegő, és melegebb van. Egyébként az emeletes buszokért is odavannak, ami végül is helytakarékos megoldás egy zsúfolt nagyvárosban, de szerintem a hetes busz vonalán nem működne a dolog: az első ajtónál lehet felszállni, és a hátsónál (kevésbé elsőnél) leszállni.

Egyébként a szavak szintjén ők is szeretik a tömegközlekedést, de valójában nem segítik a túristákat. Nincs egyetlen olyan térkép sem, amin látszanának a buszútvonalak. Még az interneten is csak egy olyan útvonaltervező van, ami nem ismer minden járatot, és a használhatósága is megkérdőjelezhető, pontatlan. (Lehet, hogy mi ebben is jobbak vagyunk?) Náluk meg verseny van! Két magánkézben lévő tömegközlekedési társaság van, és valahogy mindkettő profitábilis. Az áraik mégis valahogy alacsonyabbak, mint otthon. (Mégse vagyunk olyan jók?) Azért nem rejtik el az információt, van egy "Bus Guide", ami az összes járat megállójának a nevét tartalmazza. Tehát ezt lehet használni, csak éppen tömegközlekedési szakmérnök diploma 30 év rutin, és egy szingapúri bennszülött kell hozzá. És még így is eltévedhetsz! :)

Szerencsére én már megtanultam, hogy melyik busszal tudok hazajönni a városból. Egyébként itt az utca sarkán van egy második vlágháborús lőállás:

Az, ahol lakok, az egy nagy diákszállás, és hat évvel ezelőtt épült. Ahhoz képest nagyon meglátszik rajta a sok eső, és a párás környezet:

Több mint húsz ilyen blokk van, és van, amelyik 13 emeletes. Egyébként a szobák nem túl nagyok, összesen mintegy 9 négyzetméteresek:

Szombaton voltunk az orchídea kertben. Eredetileg úgy volt, hogy az állatkertbe megyünk, de aztán sikerült olyan sokáig és olyan sok emberre várnunk, hogy végül csak zárás előtt két órával értünk oda, amikor már nem volt értelme kifizetni a borsos belépőt. Így hát álljon itt egy kép az egyik orchídeáról (ezekről egyébként sok fotót csináltam):

Útközben vettem egy kis sajtot. Ez nagyon ritka errefele! Legalábbis ritkább, mint az orchídea. A kb fél órás orcídea-nézegetés után még zötykölődtünk vagy másfél óráig, mire hazaértünk. Megérte? Hááát...

Egyébként nagy a rendőri jelenlét a campuson. Rengeteg a fekvőrendőr! Ezt vagy itt találták ki, vagy nagyon megtetszett nekik, és sokat gyakorolták a rendőr-fektetést. Komolyan, mire az ingyenes busszal hazaérek az egyetem valamelyik épületétől, tengeribeteg leszek. Fékezés-ugratás-gyorsítás. Mint a bólogató Jancsi.

Persze nem csak lassítani tudják a forgalmat, hanem gyorsítani is. Van olyan autópálya, ami végig oszlopokon halad:

Ezen az úton mentünk ma, amikor is újra ellátogattunk a strandra. Ma azonban egy kis kultúrprogrammal is kiegészítetük a napot, elmentünk a Sentosa szigeten található Fort Siloso erődbe. Ez az erőd a második világháború idején védte a kikötő bejáratát, és tele volt titkos alagutakkal, és persze nagy lövegekkel:

A kiállítás nagyon profin meg volt csinálva, rengeteg képpel, filmekkel, információval. Volt egy rész, ahol Szingapúr hangjait lehetett hallani. Szerintem izgalmas volt, bemutatta az erőd történetét, a japán megszállás időszakát, egészen a hiroshimai atombombáig. Ez biztos egy elrettentő hely volt az ellenség számára.

Ezután úgy fél három tájban lementünk a partra, és ott töltöttük az egész délutánt, kellemesen lubickoltunk. (Ekkor még nem gondoltam, hogy ennek csúnya vége lesz.) Úgy gondoltam, hogy a következő képpel csak valamikor január közepén sokkollak titeket, dehát mindegy. Majd akkor is csinálok egy ilyen képet. :)

Komolyan, ez lesz a halálom. :) Na, csak hogy nem legyen minden tökéletes, íme a panoráma:

Ja, merthogy sílift is van a szigeten. Csak ők úgy mondják, hogy "Sky-lift". :) Ez a fenti kép az ülős liftből készült, de van kabinos is, abból meg remekül lehet látni a várost és a kikötőket. (Gondolom, mert még nem próbáltam.)

Miután este hét körül kijöttünk a szigetről, rögtön vacsoráztunk is. Sajna túl éhes voltam, és ezért csak később jutott eszembe, hogy lefotózzam, hogy mit is ettem. Íme hát a maradék romok.

Azok ott a jobb hátsó tányéron minden látszat ellenére nem kukacok. :) Nem értem miért termeszt valaki olyan növényt, ami a végletekig hasonlít egy kukacra. Talán a horgászok szeretik? :) Még egy kajákhoz kapcsolódó dolog: van egy gyümölcs (Durian) amit itt a piacokon lehet kapni, és sokan szeretik is, de sajnos olyan büdös, hogy mindenhonnan ki van tiltva, pl. a buszokról is:

Ha valaki sok ilyet eszik, akkor ő maga is ilyen büdös lesz. Egy egész (egy kókuszgolyónyi) megevése után két napig garantált a mindenkit távoltartó, átható, romlott szag. Magányos harcosoknak ajánlott. :)

Hát ez hosszú lett.

Gabi