Túlvagyok két vizsgán. Még kettő van hátra, pénteken és szombaton. És rájöttem, hogy mi a magyar oktatás erőssége! Hogy rákényszeríti a diákokat, hogy jó puskát írjanak! Aki jó fegyvermester, az átlátja, hogy miről szól a tárgy, és a fontos, ám kevésbé megjegyezhető részleteket képes kis helyre összezsúfolni. Szerintem a legjobb az a vizsga-szisztéma volt, amikor az első évfolyamon az angolul tartott fizikaórán mindenki használhatott egy két oldalas kézzel írt puskát.
Itt eddig minden vizsgám open-book volt, vagyis bármit lehetett használni. Én már tudom, hogy az open-book azt jelenti, hogy még véletlenül se vidd el a könyvet, mert nem lesz időd kinyitni, meg különben sem segít. De a szingapúriak eléggé rutintalanok. Sokan annyi papírral jönnek, hogy majd meg szakadnak, és aztán nem találnak semmit. Általában itt minden vizsgán van egy feleletválasztós rész, de ezt nagyjából ki lehet nézni az előadás-fóliákból. A vizsga másik fele meg esszé, mondjuk egy esettanulmány megértése és elemzése, vagy a tanult koncepciók alkalmazása. Tehát arra meg eleve nem lehet tanulni, hanem IQ-ból kell válaszolni. Így cseppet sem aggódtam, hogy csak 1-1 napot tudtam készüli a vizsgákra.
Helyette péntek este elmentem vacsizni Jade-del (mellettem)… … és barátaival. Mindenféle kínai kaját ettünk, volt kis polipláb, meg hasonlók. Jó volt, de a társaság még jobb! Utána sétáltunk kicsit a piroslámpás negyedben (kizárólag mert desszertet kerestünk :) ), majd végül taxiba szálltunk, és egy másik, jól bevált helyen nasiztunk. A kínai édességek egyáltalán nem olyanok, mint az európaiak. Itt általában mindennek van leve, és az sem feltétel, hogy hideg vagy édes legyen. Hmmm… Kaptam is rögtön valami melegvízben úszkáló golyókat. :)
Hogy időrendben haladjunk tovább, péntek délután meg voltam a Tiger sörfőzdében! A gyárból annyira nem láttunk sokat, elmondták, hogy itt már réges-rég zajlott a sörfőzés, de csakis a legjobb európai alapanyagokból. Itt főzik az ázsiai Heineken sört is! Alapvetően minden sörnek megfelel az álló tartály ahhoz, hogy „beérjen”, de ez a Heineken nagyon kényes. Ennek külön fekvő tartályokat kellett készíteni, az anyavállalat kérésének megfelelően! Miután bejártuk a gyárat, jöhetett a gyári söröző, ahol mindenki ingyen ihat kb. egy órán keresztül! Többféle sört is ki lehetett próbálni, és a legtöbben éltek is a lehetőséggel. Tiger, Heineken, Anchor, Corona, Edelweiss, Guiness, … A végén meg azok a taxik, amiket telefonon rendeltünk, nem akartak értünk jönni, úgyhogy szegény biztonsági őrök sokat küzdöttek, mire megszabadultak a csoport „kicsit” sokat fogyasztó, és ennek következtében hangerejüket megnövelő, és bohóságukat túlzásba vivő tagjaitól is. :)
Hát, mostanra kb. ennyi, tanulok tovább…
Gabi
Ui: A Kati is tanul, és mellette nagyon jó tanácsokat ad.
Hong Kong zsúfolt és masszívan kapitalista város. Nincs Áfa, a személyi jövedelemadó maximuma 16%, és a vállalatok nyereségadója 17,5%. A város vezetése pont úgy épül fel, mint egy cégé, azaz az élen a vezérigazgató áll, és a bevételek legnagyobb része abból származik, hogy a tengerben területeket töltenek fel, vagy még érintetlen vidékeken fejlesztenek. Ide felhúzzák az ötven-emeletes épületeket, majd a lakásokat jó pénzért eladják.
(a város közepe, illetve legszéle)
A házigazdánk a városban a Kati barátnője, Carey volt. Ő nemrég kezdett dolgozni, és a város legszélén, egy csendes, dimbes-dombos, nehezen megközelíthető vidéken lakik, egy kétemeletes házban. (Hmm, de ismerős helyzet. Mint én Pesten?) Nem hittem, hogy ilyen még létezik, és pont Hong Kong-ban. Este felmentünk a ház tetejére, és csak bámultuk a csillagokat! Szingapúrban jó, ha 5-6-ot lehet látni. Itt meg teljes csillagképek voltak megfigyelhetők!
Vasárnap reggel bemetróztunk a városba (1 óra utazás). Gondoltátok volna, hogy minden vonal végén egy bevásárlóközpont van? De legalább egy repülőtér, vagy egy 80 emeletes épület. Még van mit fejlődnünk! Ez Hong Kong legmagasabb épülete, a Two IFC. 420 méter magas, majdnem mint a Petronas-tornyok Kuala Lumpur-ban. Szerintem mégsem ez a legszebb, hanem a Bank of China épülete. (Középen, homályosan)
Azt hittem, hogy ilyen épületek csak a játékprogramokban léteznek. Szerintem ez jó példája annak, hogy toronyházból is lehet ötleteset építeni.
Itt már mindenütt karácsonyi hangulat van, a jingle bells szól az összes bevásárlóközpontban (15 perc után azért már elég unalmas), és mindenütt giccs-hegyekbe ütközik az ember.
A kedves vásárlók üdvözölhették a nagy és jóságos Gabi királyt is.
Voltunk egy parkban is, aminek már az útikönyv szerint is a legfőbb jellegzetessége az, hogy semmi sem eredeti benne. Azért a madarak szépek voltak.
Istenem, ha ilyen játékok lettek volna az oviban, akkor lehet, hogy most nem lennék informatikus. És ahogy láttam, a Kati is inkább a mélyépítészetet választotta volna a repülőtér-tervezés helyett. :)
Felmentünk a Victoria-Peak-re is, hogy megnézzük a panorámát, de ez az őszi idő nem volt túl kedvező. Úgyhogy inkább azt mutatom meg, hogy mit kellett volna látnunk, és nem azt, hogy mit (nem) láttunk.
Utaztunk az emeletes villamoson is. Itt minden emeletes, és sokszor az volt az érzésem, hogy csak maguk a tömegközlekedési járművek képesek lennének dugót okozni, annyi buszjárat van itt össze-vissza. Valahogy nem vettem észre a magassági korlátozást a villamoson, és beszorultam. A helyiek meg jól szórakoztak.
Este a Night-Market-re (éjszakai piac) mentünk, ahol a Kati rengeteg pénzt megspórolt nekem. Nagyon tehetséges, általában féláron kaptunk meg mindent. Végre van új övem, meg pénztárcám. Mellesleg rengeteg Copy-Watch-ot is árulnak. Nem, ez nem egy új márka, hanem egyszerűen olcsó, másolat, kínai, csempészett, de egyébként pont úgy néz ki, mint amit két sarokkal arrébb százezerért megvehetsz. A Kati rögtön vett kettőt is, darabját 750Ft-ért. Mint látjátok, én is hasznos voltam, én cipeltem a beszerzett árut!
Vacsorára még ettünk egy Hot Pot-ot, ami kb. annyit tesz, hogy edd meg amit főztél magadnak. Kapsz alapanyagot, meg egy edényt, amiben forr a víz, és utána azt csinálsz, amit akarsz. Ha nem lettek volna ott a lányok, én biztos éhen haltam volna, vagy esetleg nyers húst és tésztát ettem volna.
Másnap korán akartunk kelni, de ez nem jött össze. A napot a nagy Buddha-szoborral kezdtük. Ez az eyik legnagyobb bronzból készült Buddha. A szentély azon a szigeten van, ahol mi is laktunk. Rég nem voltam ekkora hegyek között! Persze most már nagyon turisztikus lett a dolog, külön egy (sí)felvonót is építettek, hogy a sok turista gyorsan és kényelmesen feljuthasson. De így legalább remek panorámánk volt, és az új repteret is megcsodálhattuk, amit ’98-ban adtak át, egy hatalmas, feltöltött területen. (Remélem nézitek a Discovery Channel-t, kb. kéthavonta ismétlik az erről szóló filmet.)
Kb. négy óra felé azért már elég éhes voltam, illetve túl éhes ahhoz, hogy valami kínai kajával kísérletezzek, így betértünk a Pizza Hut-ba. A szokásos Hawaii pizzát ettem, a szokásos nagy méretben, de most kipróbáltam azt a verziót, amikor sajtot tekernek a pizza szélébe. Ez nagyon laktat! Fél óra után már lazítani kellett az övön, és még mindig a fél pizza előttem volt. :) De megmondtam, hogy én nem csomagoltatok be semmit az étteremben, addig maradunk, amíg ezt le nem gyűröm! Aznap érthető okokból nem vacsoráztunk.
Este megnéztük a Hong Kong-i fényjátékot. Ez egy világhíres esemény, minden este 8-kor a City-ben lévő felhőkarcolók díszkivilágítását összehangoltan, zenére vezérlik! A nagyobb eseményekkor még tűzijáték is van. Ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes a kikötőben maradni estére!
Kedden az volt a terv, hogy korán átmegyünk Makaó-ba, de valahogy megint nem sikerült felkelni időben. Na meg ha már be kellett menni a városba, akkor felmentünk a Two IFC (International Financial Center, a legmagasabb épület) 55. emeletére, ahol a Monetary Authority (pénzügyi hatóság) székel, és a felhőkarcolók mellett Hong Kong pénzügyi történetét is meg lehet ismerni. Ami számomra a legérdekesebb volt, hogy itt még a pénzkibocsátás is üzleti alapon megy, jelenleg három különböző bank bocsáthat ki bankjegyeket, de korábban több is volt. (Csak azok csődbe mentek.)
Mivel egész nap esett az eső, ezért nem siettünk Makaóba. Makaó Hong Kongtól csak egyórányi hajóútra van, és valaha portugál város volt. Jelenleg a kaszinókból él, ugyanis egész Kínában jelenleg csak itt legális a szerencsejáték. Tehát az egész egy hatalmas pénzmosoda. Hong Kongban megkeresik, itt meg tisztára mossák. A leghíresebb mosoda, vagyis kaszinó a Casino Lisboa. Ide be is mentünk, (mert hogy még mindig zuhogott az eső, és egyébként is csurom vizesek voltunk) de nem játszottunk. Black Jack volt nagy tételben, illetve rulett, egyéb kártyajátékok, és egy érdekes asztali játék a szegényebbeknek. Ez az utóbbi játék kb. arról szól, hogy az egy kupacban található gombok száma 4-gyel osztva mennyi maradékot ad. A játék várható nyereménye minden esetben 0, és az egyes játékok teljesen független események egymástól, de a játékosok szorgosan írják, hogy melyik szám hányszor jött ki az előző játékokban. Ezek az emberek hol voltak, mikor matekórán a valószínűségszámítást tanították?
Makaóban az ékszerboltok 24 órában nyitva tartanak, tehát ha nyertél, akkor itt súlyos ezrekért gyorsan megveheted azt a nyakláncot, amit a kínai piacon fillérekért árulnak.
A városnak három arca van. Tele van régi műemléki jellegű házakkal, amiket a 2005-ben a világörökség részének nyilvánítottak, pl: itt a világítótorony és a főtér:
A második arc a kaszinók és nagy modern házak világa, ahol minden a pénzről szól: A harmadik pedig a gettóvilág, ami valahogy beszorult ide, és itt felejtődött, a kis alapterületű, 3-4 emeletes rozzant épületeivel, melyekben leginkább csak bordélyházak meg olcsó hotelek üzemelnek. Sokszor az üzemeltetők diverzifikálják (érted?) a portfoliójukat, így a két funkció egy helyen is megtalálható. :)
Összességében érdekes volt a kirándulás, belecsöppentünk egy kicsit az őszbe (max. 20 fok volt), és megtudtuk, hogy hol nem szeretnénk lakni. Azért Szingapúr jó hely, mert nem fordulhat elő az, hogy
esernyő nélkül elázol (ugyanis mindenhova el lehet jutni fedett helyeken keresztül)
ha megáztál, akkor fázol (mert a minimum hőmérséklet 25 fok).
Gabi
PS: A Kati annyi képet készített a repterekről illetve a makaói templomokról, hogy azokat alapból diszkvalifikáltam.
Három hét múlva lesznek a vizsgák, és én valahogy mégsem izgatom magam emiatt. Pedig a könyvtárak már dugig vannak, a kifőzdék nyitva tartását most hosszabbították meg, a tanulószobák is 24 órában várják a fiatalokat, és a helyiek kezdenek hiper-stresszesek lenni. Mégis, ahhoz képpest, hogy mi minden történik itt, három hét már hosszútávnak tűnik.
Szerdán végre rendezett az egyetem egy teázást a külföldi diákoknak. Ennek csak annyi a lényege, hogy mindenki odajön, és jót beszélgetünk. Meg a szervezők hoznak ételt italt. Münchenben, amikor ott tanultam, akkor ezt minden második héten csináltuk, itt nem tudom miért nem tartanak egy ilyet gyakrabban. Ő Melinda, aki Erdélyben született, New Yorkban tanul, és a szülei most Pesten laknak. Van itt még egy-két hasonlóan komplikált történet. A legjobb az a lány, akinek az apukája angol, az anyukája japán, Kanadában tanul, most itt Szingapúrban cserediák, és Rómában lakik a családja. :)
Melindától tudtam meg, hogy a közeli diákszállóban létezik egy új kezdeményezés, a Murat’s Sportsbar. Középen félmeztelenül látható Murat, tisztes nevén Florian, Münchenből. Azonban amikor az első hetekben Bali-ra mentek, rögtön az első nap úgy lebarnult, hogy a többiek azt mondták, hogy akár török is lehetne, kell neki török név! Így lett ő Murat. A Sportsbar pedig az ő szobájában van, minden szerdán. Mögötte csíkos trikóban látható Marcus, akivel pedig együtt jártam spanyolórára Münchenben. Kicsi a világ?
Emlékeztek még arra, mikor a múltkor írtam, hogy az egyik tanárnál reklamálni fogok az üzleti szimulációs játék eredménye miatt? Nos, sikerrel jártam, végül mégis csak mi lettünk az elsők! Pedig a szingapúri csapattársaim már minden reményt feladtak. A tanulság: reklamálni tudni kell! (De sajnos a megalapozott reklamációhoz az anyagot is tudni kell. Tanuljatok!)
Szombaton este csak egy helyi bárba mentünk, ahonnan a többség, velem együtt, hazajött. Viszont a kissebség Katival együtt nagyon jót bulizott az MoS-ben. Fél hét körül jöttek haza, és még majdnem a helyi szökőkútban is megfürödtek!
Vasárnap este viszont a Km8-ba mentünk. Ez egy bár Sentosa-n (Szingapúr szórakozó és pihenő szigete), a tengerparton, és van egy medencéje is! Nem is értem, hogy eddig miért nem mentem ide. A medence csúcsszuper, bikinis csajok mindenhol (és aznap este valószínűleg egy modelliskola diáklányai is odakeveredtek ;) ), homokos tengerpart, jó zene, nincs belépődíj… Vasárnap vagy 20-25 ember lehetett ott az egyetemről. Egy ideig egy amerikai sráccal beszélgetem, aki elmesélte, hogy hogyan volt ő kidobófiú egy amerikai bárban, majd az Ingo, az izlandi srác mesélte el az ő sztorijait. Ez az Ingo fiú valami gazdag gyerek lehet, mert heti háromszor jár bulizni, és mindig egy valag pénzt elver. De ennek következtében a pultos fiúkkal is jóban van, saját magának keveri az italokat. A medencét mindenki nagyon élvezte, a lányokat össze-vissza dobáltuk meg fröcsköltük, volt vízicsata meg minden. Az Emma (bal oldalon) is a szokásos módon bedobta magát, ez a lány minden buliból más pasival megy haza. :) Most épp valami német srácot fogott ki. Viszont mindig annyit iszik, hogy aztán másnap semmire sem emlékszik. Így mi értelme van? Még jó, hogy a Murat’s Sportsbar kihelyezett fotósa jelen volt, ő készítette a fenti képeket is!
Most szombaton Hong Kong-ba megyünk, és csak szerda este jövünk vissza, úgyhogy a következő bejegyzés várhatóan csak csütörtökön lesz meg, a szokásos kedd helyett. Addig is: lazítsatok ti is!
Négy hét kemény munka után végre kiszabadultam Szingapúrból. De akkor hogy kerültünk ide…
… mikor ide akartunk menni… … és ezt akartuk csinálni? A tanulság az, hogy ha péntek este akar az ember utazni, akkor előre meg kell venni a jegyet. Természetesen mi ilyet nem tettünk, úgyhogy nem tudtunk közvetlenül Malajzia északi csücskébe, Penang szigetére utazni, hanem át kellett szállnunk Kuala Lumpurban. Még szerencse, hogy az épp félúton van. A busz egyéként viszonylag kényelmes volt, habár aludni csak nehezen tudtam. De ha kellően fáradt az ember… Itt egyébként az összes távolsági busz VIP meg Business Class, azaz csak három szék van egy sorban, és a lábaknak is van elég hely. Hosszú zötykölődés után szombat délben érkeztünk meg Penangra. Illetve az érkezésünk kicsit necces volt, ugyanis a busz megállt egy nagy buszpályaudvaron, és mondták, hogy az Penang, de mi nem akartuk elhinni, hogy a valakik képesek a várostól 10 kilométerre, az ipari zóna közepén egy buszpályaudvart csinálni. Szóval mire az ámulatunkból magunkhoz tértünk, addigra a busz már elindult, és így csak egy, az országúton levő piros lámpánál tudtunk leszállni. Fogtunk egy taxit, és bementünk Georgetown-ba. Ez Penang fővárosa, több mint 500 000 ember lakik itt. Tehát elég nagy, és sokrétű élvezeteket nyújt. Voltunk templomban, múzeumban, láttuk a városházát és az erődöt, és persze jót vacsoráztunk.
Az erőd szépen helyre volt állítva, és a kötelező turistás fényképezkedés sem maradhatott ki: (A lány a képen sajnos szintén kellék, az erődhöz tartozik) :(
Szerencsére ezt a diákcsoportot sikerült elkerülni. Ez meg nem egy partra vetett hajó árboca, hanem ez a „flagpost”, erre húzták fel a megfelelő zászlókat, hogy kommunikáljanak az érkező hajókkal, illetve itt jelezték, ha levél érkezett Angliából. Sétánk során láttunk nagy klán-házakat (kb. kínai templom), és kis imahelyeket (hogy az autószerelőknek se kelljen messzire menni).
Az ajtóban látható kutya később meg akart enni, biztos valami jóféle fehér husira vágyott. :)
Vasárnap reggel (délután kettőkor) kibuszoztunk a tengerpartra, hogy végre pihenjünk egy kicsit. A busz meglehetősen szellős volt, nem vacakoltak, hogy becsukják az ajtót. Ez a legolcsóbb légkondi!
Amikor megérkeztünk, akkor persze rögtön vágták, hogy gazdag külföldiek jöttek, úgyhogy rögtön megrohantak minket a Jetski és egyéb vízisport lehetőségekkel. Mi ki is használtuk az alkalmat, és kivettünk két Jetski-t. Mivel én még soha nem próbáltam korábban, ezért Adriennel együtt mentem. Állati volt, annyi sós vizet nyeltem, hogy utána két napig nem kellett megsózni semmilyen ételt! 15 perc után cseréltünk, és akkor Adrient áztattam el alaposan. :)
Összességében a Jetski kiváló tréning, és ha viszel magaddal valakit, akkor még a kezed is piszkosul megedződik, mivel az, aki mögötted ül, az beléd kapaszkodik, te meg magadat is alig bírod megtartani mikor a hullámokon ugrattok. (Ilyenkor annyira kapaszkodsz, hogy még a gázkart sem tudod elengedni, amitől még gyorsabban mész. Ördögi kör!) Én legalábbis még mindig érzem a bicepszem. :)
Ha már ott voltam, akkor az ejtőernyőzést sem hagyhattam ki! Remek érzés, csak ott lógsz a levegőben, és nem csinálsz semmit. A felszállásról itt van egy videó:
Hétfőn felmentünk a hegyre. Na nem akármelyikre, hanem a Penang Hill-re, ahová már az 1900-as években is feljártak az európai hölgyek és urak. 1906-ban meg is építették a siklót, de aztán az nem működött. Elszúrták a tervezést. (Bugos volt a szoftver???) Végül ’26-ban sikerült egy mérnöknek helyrehoznia, aki korábban Svájcban tanult. Remek volt az idő, és a kilátás is.
Odafenn 1-2 fokkal hűvösebb van, és nem is annyira párás az idő. Már értem, hogy miért építették ide a nyaralóikat a földesurak.
Mint látjátok, én voltam a vízhordozó (nem pedig a postás).
Lefelé gyalog jöttünk. Elvileg volt egy lebetonozott ösvény, de gyakorlatilag itt hetente maximum egy túrázó járhat. Ja, és szandálban nem ideális a terep. Este, még az éjszakai buszunk indulása előtt felfedeztük Little Indiát is. Az indiaiak kézzel esznek, és akkor is csak a jobb kezüket használják! Ezt ki kellett próbálnunk. A tanulság: fűszeres, és jobb nem csirkét kérni. Én nagyrészt csak csontokat meg bőrt kaptam. Viszont Matt marhahúsa egész jó volt. A barna cucc meg tejes tea jégkockákkal. Nem pont ez a kép volt a fejemben amikor Ice Tea-t kértem.
Összességében remek volt a kirándulás, végre csináltunk valami mást is, nem csak a gép előtt ültünk. Azért a tutorial-omat egy ottani internet caféban kellet megírnom.
Ja, a virtuális csapatversenyben másodikak lettünk 16 csapatból! Az én csapatomban ketten voltunk külföldiek, és volt két helyi is. Összességében a 80 fős csoportban lévő 6 nyugati cserediákból 5 helyezett lett. Mit csináltak akkor a helyiek? Az egyetlen logikus magyarázatnak azt tartom, hogy mi jobban tudjuk koordinálni a csapatmunkát, hatékonyabban tudjuk felosztani a feladatot.
Pá, Gabi
Ui: Üdvözlöm azon kedves olvasóimat is, akik a Kati blogját szeretnék olvasni, de annak nem-létezése miatt itt követik az eseményeket! Itt szeretném felhívni a figyelmet a kommentezés lehetőségére is!
Ui2: bocs az egy napos csúszásért, de tegnap a három órás vízilabda edzés eléggé betett. Én voltam az egyetlen kapus, és folyamatosan dolgoztattak. Mondtam is, hogy ezután duplázzák meg a havi 0 dolláros fizetésemet. :)
